[1789] • JUAN PABLO II (1978-2005) • LA PRESENCIA DE LOS ANCIANOS, VALIOSA PARA LA FAMILIA Y LA SOCIEDAD
Saludo en el Encuentro con los Ancianos y Enfermos del Hospital “Casa de San Adalberto”, en Pannonhalma (Hungría), 6 septiembre 1996
1996 09 06 0001
[1.–] Considero importante, durante mi peregrinación en Hungría, este encuentro, aunque breve, con vosotros, amadísimos hermanos y hermanas, marcados por la enfermedad y por el peso de los años. Os doy las gracias por haberme invitado, testimoniando así el efecto y la proximidad espiritual de cada uno de vosotros con el Papa. Mi pensamiento va también a cuantos, debido a la enfermedad y a la edad, acompañan esta visita mía desde casa, desde la clínica y desde el hospital. ¡A todos un sentido gracias, de forma especial por las oraciones! ¡Grande es el valor del sufrimiento humano e indispensable es la aportación de la llamada “tercera edad”!
1996 09 06 0002
[2.–] La de la enfermedad es una condición ambivalente: por una parte, al impedir de diferentes formas a la persona, la lleva a experimentar su propio límite y su propia fragilidad; por otra, al ponerla en contacto más directo con la Cruz de Cristo, la enriquece de nuevas posibilidades. Con el ofrecimiento a Cristo de los propios sufrimientos, la persona enferma puede aportar una contribución personal a su obra redentora y participar activamente en la edificación de la Iglesia.
1996 09 06 0003
[3.–] También el anciano constituye una presencia bastante valiosa para la familia y para la sociedad. Vosotros, ancianos, sois los depositarios de un patrimonio riquísimo de valores y de experiencias. No lo tengáis encerrado en vosotros mismos, sino comunicadlo a los más jóvenes, con sabiduría y discreción, y ellos mismos os lo agradecerán.
1996 09 06 0004
[4.–] Amadísimos hermanos y hermanas, que la Virgen María os consiga el vivir en plenitud de fe vuestra condición y encontrar en los demás atención, escucha y solidaridad. A cada uno de vosotros y a todos los enfermos y ancianos de este amado país imparto de corazón una especial Bendición Apostólica, que extiendo gustosamente también a las personas que se entregan generosamente en la asistencia.
[E 65 (1996), 1394]
1996 09 06 0001
[1.–] Kedves Testvéreim, akik a betegség és az öregség terhét viseletik, fontosnak tartom, hogy magyarországi zarándoklatom során, ha rövid idõre is, találkozzam veletek. Köszönöm, hogy meghívtatok és hogy kifejeztétek a Pápa iránti ragaszkodásotokat és lelki közelségteket. Gondolatban mindazokkal együtt vagyok, akik betegségük, vagy magas koruk miatt otthonukból, klinikáról vagy kórházból követik látogatásom eseményeit. Hálás köszönetet mondok mindenkinek, különösen az imádságokért. Nagy az emberi szenvedés értéke, és felbecsülhetetlen az öregkor lelki gazdagsága.
1996 09 06 0002
[2.–] A betegség olyan állapot, amely egyrészt korlátozza az embert, és ráébreszti saját esendõségére, másrészt közvetlen kapcsolatba hozza Krisztus keresztjével, így új lehetõségekkel gazdagítja õt. Amikor a beteg felajánlja szenvedéseit Krisztusnak, személyesen is bekapcsolódik az Õ megváltó müvébe és tevékenyen részt vehet az Egyház építésében.
1996 09 06 0003
[3.–] Az idõs ember is igen értékes a család és a társadalom számára. Ti idõsek, értékekben és tapasztalatokban igen gazdag örökség letéteményesei vagytok. Ezeket ne tartsátok meg magatoknak, hanem bölcsen és tapintatosan adjátok át a fiatalabbaknak és õk hálásak lesznek érte.
1996 09 06 0004
[4.–] Kedves Testvéreim, a Szüzanya esdje ki számotokra a kegyelmet, hogy teljes hittel fogadjátok el állapototokat, és hogy másoknál figyelemre, meghallgatásra és együttérzésre találjatok. Mindnyájotokra és e szeretett országban élö minden beteg és idös testvérre szívböl adom különleges Apostoli Áldásomat, amelyet örömmel kiterjesztek mindazokra, akik nagylelküen gondoskodnak rólatok.
[Insegnamenti GP II, 19/2, 288-289]